Zenka szerint a könyvek...

Rég volt már, amikor az első részt olvastam: az egyetemi előadó legfelső sorában ültem, "roppant fontos dolgom van" kifejezést mívelve, és annyira emlékszem az egészből, hogy Kéki Kata azt írta magáról, egy Ufó... Eléggé döbbenetes dolognak tartottam az efféle önkifejezést, emlékszem még vissza is lapoztam a könyvben, azon töprengve, vajon lemaradtam valamiről??? Mire a tanár mellém masírozott, és személyesen segített értelmezni a nemzetközi faktoring lényegét.

Azóta persze már sok mindent megtudtam, Kéki Katáról is, nemcsak a nemzetközi kereskedelemről, bár bevallom akkortájt egyik sem érdekelt különösebben. Aztán megnéztem a filmet is, jóval színesebbnek és könnyedebbnek? tűnt, mint amilyet én a könyvhöz képzeltem, s talán ennek nyomán gondoltam először arra, jobb lett volna magát a történetet is teljes figyelemmel olvasni, nemcsak unaloműzőként, vagy a buszra várva a Búza téren.

Majd másképp lesz a második könyvvel, gondoltam. Aztán a könyvtárban valaki pont mellettem ejtette le, láttam, még a borítója is elszakadt kicsit, ahogy az asztalra rakták. Puff neki, gondoltam, és hazavittem.

"Kéki Kata vagyok. Csak így, Kata. Anyám választotta a nevemet.
A férfiaktól általában félek. De létezik valahol egy, akitől majd nem fogok. Remélem, megérem. Már nem vagyok mai csirke.
A mi családunkban nem volt szokás kimondani az sz betűs szót (szeretlek).
Gyerekkoromban szoktam rá, hogy figyeljem az emberek tekintetét. Azonnal észre lehet venni, hogy melyikük szomorú. Nagyon sokan vagyunk.
Gyerekkoromban mindig azt játszottam, regényhős vagyok, és az egész életem nem is velem történik.
Csak kitalálom.
Űrhajós, légtornász, nyomozó ( vagy  nyomozókutya ) szerettem volna lenni, ha nagy leszek.
Vagy mondjuk író. "

Kéki Kata még mindig magányos, még mindig bizonytalan, munkanélküli, és még pasija sincs. De van egy könyve, amivel sikeres lett: olyanok hívogatják, akikre még álmában sem gondolt volna, és olyanok kérdezgetik az utcán, akiket nem is ismer. Kata hirtelen nemzeti kincs lett. Ugyan nem egy Esterházy Péter, mint ahogy azt az orra alá dörgölik, nem is egyszer, mégis elég jó ahhoz, hogy mindenféle eseményre meghívják, meg hogy megfilmesítsék a könyvét. Kata lakást vesz, randizgat, fákkal beszélget vagy éppen válságstábot tart pirkóvikiékkel, de bárhogy is van, amint körül veszi a csend, tipródni kezd. Vajon igazi nő-e, megérdemli a szeretetet?, megérdemli a boldogságot? Ki is ő valójában: egy harmincas szingli, egy szomorú lány, Teréz Anya vagy netán csak egy szélhámos?

Igazából megszerettem ezt a könyvet, sokkal bájosabb, mint az első volt, és végre látszik rajta, hogy szerkesztették is, nincsenek benne olyan tigrisugrások, mint az elsőben, amikor értelmeznem kellett, hogyan is jutottunk a következő gondolatmenetig,  és nem tudom, milyen volt a viszonyom régen Kéki Katával, de mostanra már az első pár mondat után megbarátkoztunk.
Rácz Zsuzsa főhősnőjében pont az a jó, hogy azokon a dolgokon tipródik, amiken nagy átlagban azért mi is tipródunk, és hogy olyan gondolatai vannak, amik a pl. Negro-hoz, meg a macisajthoz (is)  kötődnek, hogy végre nem egy külföldi regény átlátszó másolata, hanem igenis a miénk, minden bánatával és örömével.  Rendkívül szimpatikus a regényben, hogy bár Kata olykor igenis a padlóra kerül, mégis meglátja  az élet örömeit, végre egy regény, ami nőknek szól, és ami otthont talált kis hazánkban, nem utazgat jobbra- balra, csak hogy érdekesebbnek tűnjön.

Szórakoztató, olykor elgondolkodtató regény, rengeteg mozzanata, mondata van, amit imádok, ugyanakkor még mindig naplószerű, és olykor ugyanolyan esetlen, mint a főhőse. Ha megkérdeznék, miről is szól, csak annyit mondanék: Kéki Katáról.

Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!
Ulpius-ház, 2009

Gondolataim olvasás közben: szeretem a hasonlatait.

Nem szerettem ugyanakkor: Zé történetét. Pfff, plussz az Amerikás jeleneteket.

Értékelés: 10/7

Egyéb óhaj-sóhaj:

A könyv két helyütt volt megtörve, mindig amikor megjelent az aktuális pasi. :)

Kíváncsi vagyok, miről fog szólni az írónő következő könyve. Az is Kéki Katáról, vagy netán más lesz a főhőse?